Elmélkedés

Mostanában sok ideologizálást olvasok autós topic-okban bogarak, buszok eladásáról.
Sokan találgatnak, osztanak-szoroznak-vitáznak kiindulva a saját helyzetükből, ami egyiküknél nyomor, másiknál úri kedvtelés. Kár egy lapon említeni a dolgokat, bármi párhuzamot vonni korok, igények között.
Árulnak szép autókat itthon és európában egyaránt, a megemlített vágykeltő autók szinte egytől-egyig megérik az árukat, nagy része kifejezetten jó vétel. Helyükre kerülnek a dolgok az árakat tekintve, persze ez lehet hogy így elsőre furcsának hangzik...
-A kilencvenes évek elején egy 69-es merkúros bogár akkor volt 23 éves, mint ma egy 1987-es T3-as, vagy egy frissebb Golf II. Ezeket akkor mai szemmel tekintve zsír állapotban messze százezer alatt kínálták, a románok akkoriban vitték haza a Dáciákat 120-180 közötti árakon.
Megmosolyogni való hogy már akkor sík hülyének nézte a bogarast az átlag autós, mert ugye magából indult ki.
(Álmodozók körében nagy remény tárgya manapság egy olyan állapotú bogár akkori áron:-), a radikalistákat az sem érdekli hogy a saját fizetésük közben 20 ezerről kétszázra változott, Stunt szerint még mindig Samantha Foxot akarják megdugni)
-2000-ben már 5-600 ezer Forint volt egy csinos bogár, feléért svájcból frissen importált tuti kis Ford Escortot lehetett kapni. (a Golg II-es "kokain árban volt, nem volt hasonlítási alap a benzinkútparkolós észosztásoknál) A bogaraknál ekkoriban már nem lehetett elkerülni a nagyobb javításokat, minden harmadiknak a motorjához is hozzá kellett már nyúlni, gyakori volt a komplett lakatolás-fényezés.
Ezeket a javításokat mondanom sem kell hogy nem borsóért végezték, de meg lehett fizetni hogy a bogár a napi használatban faja kisautó legyen.
Ekkoriban a buszok még csak úgy voltak, nem szerepelt sokaknál előkelő helyen a vágyak között. Egy lila bogárért cserében jobb állapotú buszt adtak bárkinek, bárhol, bármikor. komolyan.
-Ma vagy attól kerül sokba egy szép öreg Folkszi hogy megkímélték, óvták mindentől még az unokától is, vagy MINDENT ki kellett rajta javítani, hogy minőségi legyen újra.
A végeredmény ugyanaz, egy 40-50 éves hobbiautó!
Mihez szeretnénk mit hasonlítani? Ami a vágy tárgya, annak olyan az ára.
Tizenéve vettem egyszer egy T1-et, aminél a vételár több mint egyharmadát az tett ki amit az eladó kért tíz évnyi fűtött garázsban tárolásért. Én voltam az egyetlen balek aki ezt kifizette, tizenikszedik érdeklődőként.
Így vettem megvetések közepette mai szemmel fillérekért T1-et.
Az árakat a jármű javítási igénye határozza meg, ehhez jön az egyén és a kor igényessége. Ez egy olyan egyenlet, ami mindenkinél más nevezővel kerül kiszámításra. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyszer felemlegetjük még a patent 10 ezer eurós gyári bogarakat...
Ebben a kultúrában izzadtan keresni a racionalitást felesleges.